Neked mi a hobbid? Igen, az, amivel a szabadidődet csak úgy eltöltöd, amire simán el tud b***ni egy egész hétvégét úgy, hogy egy fillért sem hoz. Főzni szeretsz vagy kertészkedni? Egyik sem, inkább ülsz a szobádban és egy újabb makettet raksz össze nagyító alatt? Az tök jó, én is foglalkoztam ilyennel egykoron. Rettenetes dolog, azért szeretem. Kirándulsz, túrázol, bejárod a világot? Irigyellek, mert nekem valahogy mindig kimaradt a természetjárás, pedig mikor a tavalyi év utolsó napjaiban kipróbáltam, csodálatos volt. Autót, motort szerelsz nyakig olajosan? Meg tudom érteni a lelkesedésedet, én is játszottam ilyet egykoron a szüleimnél. Ma, a második emeleti másfél szobában, 48 négyzetméteren nehezen tudom megoldani, pedig lenne autó és motor is, amivel foglalkozni kellene. De szép is volt, mikor éjszakákba nyúló, vegyes káromkodásokkal tarkított, egyre kevésbé szakszerű műveletsorok után végre működött! Mi működött, mi működött... Mikor mi. Volt, hogy mire fűtésem lett az autóban, elmúlt az ablaktörlő, máskor annyira jól állítottam be a hátsó fék holtjátékát (automata utánállító nélküli szimplex hidraulikus dobfék), hogy az első fékezés után nem oldott fel többet.
Kézimunkázol, kötsz, horgolsz, hímzel? Szép dolog az, nagymamám is szokta csinálni. Én meg hol mintát tervezek úgy, hogy nem értek a művészethez, hol számomra tök egyforma színű cérnák közül keresem meg az ideális fűzöldet (amúgy színtévesztő vagyok, nagy élmény az ilyen). Számítógépen játszol? Vagy inkább a szabadban: focizol, kosárlabdázol, futsz, úszol, kerékpározol? Jól teszed, én minden sportban egyformán ügyetlen vagyok, de ha labda is van benne, akkor sokkal nagyobb távolságban tudok kárt okozni.
Építkezel? Ne nézz így rám, az is lehet hobbi. Tudod, mikor hat éve azt mondtad, hogy "mán csak a filegória mögött aztat a kis járdát betonozom le nyáron, hogy ha ottan sütögessünk, akkor a kinti budira ne sárba kelessen menni, osztán anyi, mostan mán megpihenek, nincsen több építkezés, mer' mán tíz éve mást se csinálok". Na, a betonkeverő azóta sem tűnt el, de a szál végén megmaradt fél méternyi, gérbe vágott vascsövek, méteres darab maradék tetőlecek, "jó lesz még ez valamék műhelyre" Nikecell-darabok se akarnak fogyni. Tudom én, mindig van mit csinálni, a nehézség állna már bele ebbe a k***a házba ott, ahol van. Vagy csak te nem tudod, mit kezdj magaddal, ha nem malteros a kezed. De nem baj, mértékkel ez is jó.
Mit kérdezel? Hogy én mit csinálok szabadidőmben? Neeem, a makettezés már nem, mondtam is, hogy régen volt. Az autószerelés sem, arra sincs már időm. Meg tudod, itt, a másfél szobában nem is nagyon fér el. Én szabadidőmben iszom. Igen, jól hallottad. Alkoholtartalmú italokat fogyasztok nagy mennyiségben, egyedüli szabadidős programként. Nem kell ennyire meglepődni, szerintem láttál már ilyet. Számomra ez a szabadidő eltöltésének egyetlen módja, amit el tudok képzelni és meg is tudok valósítani.
De ez nem jó. 2007-től mostanáig nem volt vele gond. Vagyis volt, csak nem érdekelt. Nem tudtam, hogy ami velem történik, az nem jó. Természetesnek hittem azt, ami már az elejétől kezdve minden volt, csak természetes nem. Sok minden és sok mindenki eltűnt az életemből az alkohol hatására és sokáig nem is nagyon hiányoztak. Volt nekem a Nagyfőnök (2 l-es, PET-palackos Kőbányai), az feledtet mindent. Voltak problémáim, de ezek függetlenek voltak az alkoholtól - legalábbis ezt hittem. Aztán a napokban - hogy, hogy nem, éppen egy csúnya berúgás kapcsán - összeállt a kép: azokat a gondokat, amik boldogtalanná tesznek, az alkohol okozza. Pontosabban én okozom magamnak az alkohollal.
Úgyhogy nincs más hátra, mint előre: hosszú útra indulok. Megszabadulok a függőségemtől, ami alaposan leépített, bár ez elsőre nem látszik. Nem akarok kijózanodós blogot indítani, azt Betti már megtette itt, nála jobb úgysem leszek. Csak szeretném elmesélni a történetemet úgy, ahogy történik, valós időben. Ha érdekel, gyere velem!
